A videómunka elérhető ezen a linken.

Zilahi Anna főként a hang és a szöveg médiumával dolgozik. Irodalmi és képzőművészeti munkáit az ökológiai témák, feminista kérdésfelvetések és kortárs társadalmi problémák vizsgálata köti össze. A Varsányi SzIrének kórussal közösen bemutatott Missa Echologica című kórusmű is ezeknek a területeknek a határán született meg.

A tihanyi visszhang kultúrtörténeti jelentőségű hangtünemény, amely Csokonai Vitéz Mihály Ekhót megszólító versén keresztül vált közismert természeti-kulturális kinccsé. Az elmúlt évtizedek során a visszhang fokozatosan elhalkult, de nem tűnt el teljesen. A változás egyszerű okokra vezethető vissza: a félszigeten található halászfalut a hatalom szisztematikusan vásárolja fel, építi be és terheli túl mind infrastrukturálisan, mind a turizmus által. Ez együtt jár az ökológiai környezet pusztításával és a hangkörnyezet átalakulásával is, ráadásul e folyamatok erősítik egymást: például, ha kiirtják a fákat a hegyoldalban, elhordják a hegyet, nem lesz, ami felfogja a megnövekedett forgalom zaját a falut körülölelő főútról.

A hangterjedés fizikai körülményeinek megértése mellett a visszhang mitológiai magyarázata is izgalmas kiindulópontként szolgált a műhöz. Garay János költő XIX. századi műlegendája az Átváltozásokból ismert Ekhó nimfa ovidiusi történetét dolgozza fel. A tihanyi legenda szerint a tó királyának fia beleszeretett az aranyszőrű kecskenyájra vigyázó királyleányba, aki nem viszonozta a szerelmét. A tó királya ezért megátkozta őt, visszhanggá tette: elvette tőle a hangját, és ezáltal az identitását is, ezt követően csupán környezetének ismétlésére lett képes. A korabeli szerzői szándékkal ellentétben, kritikai szemszögből tekintve a tihanyi visszhang legendája nem egy önző és nárcisztikus lányról szól, aki büntetést érdemel, sokkal inkább olvasható ez az elmesélés patriarchális büntetéstörténetként.

Az ökológiai pusztítás és a patriarchális elnyomás ugyanabban a hatalmi logikában gyökerezik. A két szál így egy votív antifónában, egy felelgetős ünnepi kórusműben ér össze. A Missa Echologica ökofeminista imádság, amely egyszerre szólal fel az emberi kizsákmányolásnak alárendelt, háttérbe szorított természet és az identitásától megfosztott Ekhó felszabadulásáért. A kilenc versszakból álló ó-antifóna zeneszövege kilenc nőiséghez és a tihanyi ökoszisztémához köthető szimbólum köré épül. A Varsányi SzIrének kórusvezetője, Szári Laura által szerzett zenemű a gregorián dallamvilágból indul ki, hogy egy kóruszenetörténeti ívet bejárva a mű végére kortárs melódiák csendüljenek fel. A mű elején a kórus dallamát ismétlő szólam (visszhang) még elválik a kórustól, a zenemű során lassan eggyé válik vele, majd e közösségen keresztül talál rá a saját hangjára.

A Varsányi SzIrének kórussal előadott performanszban vizuálisan is megjelennek a versszakokat szervező ásványok, növények és állatok, amelyek önértékükön az ökológiai körforgás fontos részei, de a femininitás konstrukciójához társítható különböző attribútumok is érzéki módon megragadhatók általuk. A csont, az iszap, az alga, a nádas, a kecskekörömkagyló, az aranyszőrű kecskenyáj, a hattyú, a tündérrózsa, és végül a hang közössége ugyanakkor a plurális, különbségeket ünneplő nőképet képviselik. A darab szövegét Zilahi Anna írta, zenéjét Szári Laura, a kórus karvezetője szerezte.

Énekesek: Bolonyai Blanka, Ferenczy Dóra, Horváth Bettina, Király Dóra, Szántó Rita, Szári Laura, Takács Diána, Tóth Eszter, Török Virág, Zilahi Anna.

Videó: Ofner Gergely

Hang: Juhász Ferenc